Az exoszkeleton egy viselhető elektromechanikus segédeszköz, amely ötvözi a bionikus mechanikai szerkezeteket, az érzékelési technológiát és az intelligens vezérlési rendszereket, és széles körben alkalmazzák az ipari munkavédelemben és az orvosi rehabilitációban. Általában passzív és meghajtott típusokra oszlik. A passzív exoszkeletonok könnyű, nagy szilárdságú anyagokat – például szénszálat és repülőgépipari alumíniumot – használnak, és rugalmas szerkezetekre támaszkodnak, hogy megosztják a derék, a hát és a váll terhelését gyakori emelés, hajlítás és hosszú ideig tartó állás közben. Ez hatékonyan enyhíti az izomfáradtságot, és jelentősen csökkenti a foglalkozási izom- és ízületi sérülések előfordulását a logisztikai, építőipari és gyártási ágazatokban. A meghajtott exoszkeletonok precíziós érzékelőkkel és szervohajtási modulokkal vannak felszerelve, amelyek valós időben érzékelik a viselő mozgásszándékát, és stabil segítő nyomatékot biztosítanak. Segítenek a paraplegiás, hemiplegiás és alsó végtaggyengeséggel küzdő betegeknek a felállásban, járásban és járásképzésben, megelőzve a hosszú távú tolókocsival való használat miatti izomzsugorodást és ízületi merevséget. A legtöbb exoszkeleton többdimenziós méretbeállítást támogat, és biztonsági funkciókkal – például vészhelyzeti leállítással és elesés elleni védelemmel – van felszerelve. A folyamatos technológiai optimalizálás és kereskedelmi elterjedés eredményeként az exoszkeletonok elengedhetetlen intelligens eszközökké váltak a munkavállalók egészségének védelmében, valamint a mozgáskorlátozottak önálló ellátásuk helyreállításának támogatásában.
